Kislányaimmal elhatároztuk, hogy a nyári szünetet egy 24 órás pecával búcsúztatjuk a családunk kedvencének számító Alaszka Carp Lake 3-as állásán.
Zoli, a tógazda azt a tippet adta, hogy az előttünk itt horgászók a szemközti partnál fogták a halaikat.
Mivel egyedül voltam épp a két kislányommal, mindenképpen szerettem volna a dupla kapások esélyét csökkenteni. Emiatt 24 mm-es, 2-es keménységű Nutty bojlival készültem, hozzá illő slow sinking horogcsalival, amit faragva kínáltam fel hajszálelőkén. Éjszakára önszabotázsként dupla bojlit fűztem fel, hogy talán a méret további szelekciós hatással jár majd.
Gyors radarozással kerestem egy mélyebb pontot a javasolt részen, majd egy megérzést követve a másik GPS pontot a kétharmad távon lévő törés aljára mentettem el. Azt gondoltam, hogy ha a túlpartot vallatták az előttem ott lévők, az etetésük bezavarhat az általam használt Nutty szelektivitásába. Ezzel szemben a törést nem mindenki ismeri, és feltehetőleg az én etetésem lesz egy idő óta az első ott.
Azon gondolkodtam másfél óra múlva már, hogy egy hibát vétettem: mindkét horgom mélyebb vízbe tettem le, és így ha a halak a sekélyesben tartózkodnak épp, akkor megfosztom magam a siker lehetőségétől. Nem sokat tudtam emészteni magam, 3 óra várakozás után a törésen bevetett készségen közepes sebességű, de nagyon határozott kapás jelentkezett. Egy dízel mozdonyt éreztem a zsinór végén, olyan kirohanásokat produkált, hogy a harmadik, negyedik hajrában is 10+ mérereket tekert le a közepesre állított fékű orsómról. ”Akkora, mint egy borjú, bakker!” Ujjongtam, amint megláttam a halat. Tudtam, ezzel megdől az eddigi, 18 kilós egyéni rekordom, nagyon örültem, hogy ez nappal, a lányaimmal együtti pecán történhet meg. Különös körültekintéssel fárasztottam ki a halat, nehogy az utolsó métereken akadjon le, majd a parton a bölcső felett egy kiadós, kölcsönös locsolkodás után megszülettek a sztárfotók.
Ezt követően darabos, de fixen 10kg alatti halak érkeztek, amik a paylake-ek sztereotípiáját ismét meghazudtolva baromi jó erőben voltak, élvezetes fárasztásokat adva.
A dupla csalis hajszálelőkére egy kapás érkezett, de nem akadt meg. Nincs sok tapasztalatom ezzel a felkínálási móddal, benne van a pakliban, hogy elrontottam vele valamit. Jelen esetben nem bánom, jó volt aludni egyet.
A túra tanulsága számomra, hogy egyaránt fontos lehet a helykeresés/helyismeret, a peca előzményeinek az ismerete és az egyéni megérzés is.
Üdvözlettel,
Kovács János
Csalik
Horgászfelszerelések
