ÜDVÖZLI ÖNT AZ AIM ANGLING All for your aim

Kosár

Az Ön kosara üres

Keresés folyamatban...

Kosár Bezárás

Az év utolsó horgászatának helyszíne a Muhi mellett található kavicsbányató volt.

Már a helyfoglalásnál igyekeztem több szempontot figyelembe venni. A tó legsekélyebb részére esett a választás. Mindössze 4 éjszaka állt rendelkezésemre.

Kiérkezéskor az időjárás tudatosította bennem hogy, nem lesz könnyű dolgunk. A szemből érkező északi szél, hidegfrontok, emellett a reggeli - 6 -7 fokokat jósló előrejelzés sajnos nem tévedett. 

Gyors táborállítás után helykereséssel kezdtünk, a víz hőfoka nappal éppen súrolta az 5,5 Celsius fokot. Amint a nap lebukott ez 4,5 Celsiusra esett. Tudtam, hogy a hely mindennél fontosabb. A mellettem található fákkal tarkított, szélcsendes, napsütötte partoldal sajnos a szomszéd szektorába tartozott, így várakoznom kellett. Szerencsémre csak 1 éjszakát horgásztak.

Sajnos első két éjszaka nem sikerült kapásig jutnom, tudtam, hogy a csalikkal hiba nem lehet, így a hely volt a ludas. A szomszéd horgász, aki rendszeresen horgászik a vízen és a horgásztársam, viszont tudott halat fogni, így nem csüggedtem. Tudtam, mi a megoldás az ő pecájukat elemezve.

Sikerült beszélni pár szót a szomszédokkal, abból is kiderült, hogy senki sem horgássza a part széli csendes zónákat - mert télen a mély vízben van a hal - és senki nem értette, hogy miért kapaszkodok ennyire a sekély részekbe. Én szeretek szemben úszni az árral, így a változtatás lehetőségére már nagyon vártam.

A túra harmadik napján oda kerültek a szerelékek, ahova szerettem volna, és minimális mennyiségű bojli került melléjük. Behúzás után 2 órával egy csippanásra lettem figyelmes, majd pár perc múlva még egyre. A zsinórom nem a bójám felé mutatott hanem a meder irányába. Egy kisebb tükörponty volt a tettes, nagyon örültem hogy bejött amit elterveztem. 

Visszahúztam a szerelékem, ismételten 2 óra telt el, egy nagyobb tőpontyot meríthettem.

Ez nem volt ennyire egyszerű a csontig hatoló hideg szélben, ugyanis a merítő odafagyott a csónakhoz. Fárasztásnál befagyott a spicc gyűrű, ennek az információnak a tudatában a halakat nem mérlegeltük. Minél kevesebbet legyenek kint, gyors fotó és úsztak is tovább. 

A túra hátralevő részében egy kapásom volt, amit nem tudtam halra váltani.

Ami kiderült hogy, a sekély részen több halat fogtunk ketten, mint a tavon tartózkodó horgászok összesen ebben a pár napban. A csalik számomra ismét bizonyítottak, maximális bizalommal ülök kint a parton és megyek a saját fejem után. 

Feszes zsinórt!

Sáfrány Gábor